Ősz szele tépi a fákat,
űzi a fonnyadozó levelet,
látszik a légben a langy lehelet,
s gyötrik a szívem a vádak:
„Ittad a bort, predikálva vizet,
nem cselekedte a jót a hited.
Hol van a lelki gyümölcsöd?
Jaj, a kegyelmi időd, ha lejár,
nem hívogat soha többet a nyár!
Vád ma gyümölcstelen őszöd.”
S bennem a hit szava így könyörög:
„Jöjjetek újra, ti drága idők!
– lelkem a bánatot issza,
úgy elaszott a virág, a haraszt…–
Őszbe ti hozzatok újra tavaszt!
Jöjjetek újra ti vissza!”
1957