„Szeresd az Urat, a te Istenedet… Szeresd felebarátodat,mint tenmagadat” (Márk 12,30-31)„…elébb (békélj meg a te atyádfiával…”(Máté 5,24)
Hadd oszlassam tévedésed,
ki az Istent vallod,
hogy vallásos buzgóságod
máris szégyent vallott,
ha a kettős nagy parancsnak
csak a felét éled:
békében vagy az Istennel,
mert békén hagy téged,
ám felebarátod ellen
forr szíved haragja,
vagy közömbösséged ásít
rá, útfélen hagyva.
Isten felé úgy lehet csak
hiteles a vágyad,
ha szolgálva szereted már
minden embertársad.
Két nagy parancs szórja fényét,
s eggyé lesz a kettő,
külön-külön megtartását
megpróbálni meddő.
Ha Istennel megbékéltél,
úgy érték e béke,
ha társaddal is megbékélsz,
míg úton vagy véle.
A békesség nem bontható,
nem égi meg földi:
nem lehet az Úristennel
különbékét kötni!
1979