Hány szebb szerető szíve hűlt ki miattad,
s hány jobb, aki százszorosan szeretett!
Ó, mit szeret akkor e szív, Bori, rajtad?
És mért dalol újra, csak újra Neked?
Hát mért szeret újra vakon, te Lidércfény,
eldobva a hű szeretők seregét?
Megtorpan-e vajon a láp puha szélén,
vagy elmerül újra haladva feléd?
Nem hallja a múltnak a holnapi vádját,
győz már szívem újra az ész erején,
s lényed különös színű csalfa varázsát
megfejteni tán soha nem tudom én!