„Abban nyilvánul meg az Isten szeretete irántunk,
hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világra,
hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, hogy
mi szeretjük az Istent...” (1János 4,9-10)
Az ember nem szereti, s nem szerette
Istent soha, de ő mégis kitárta
szívét, és hozzánk küldte e világba
Fiát. Ebben nyilvánult meg szerelme
irántunk, és ezt azért cselekedte,
hogy feltámadván éljünk általa.
Létünknek nélküle nincs távlata,
csak hetven-nyolcvan év a terjedelme,
s halál az is, amíg istentelen.
Szívünk üres marad, bár ünnepel:
mulat s mulattat, múljon bánata.
De Isten más vigaszt küldött magából:
dicső ajándékkal telt meg a jászol,
hogy mi örökké éljünk általa!
1995