Elhengerítve már a sziklatömb,
kitátva tátong már a sziklabolt.
Ujjongva hirdeti a menny s a föld:
Halleluja, az Úr feltámadott!
És hirdetik az első szemtanúk,
hogy újra él a drága Messiás,
ezzel telik meg szívük és szavuk,
már nem érdekli őket semmi más.
E szent öröm bennünk is győzze le
a félelembe bújt önérdeket,
s szívünk az élő Krisztus töltse be
bátor szólással gyávaság helyett!
Bizonyságul, hogy Teste nem halott,
vigyük ma is mindnyájan szerteszét,
hogy halálával életet adott,
s hogy feltámasztja minden gyermekét!
Bizonyságul éljük ez örömöt,
s a most is élő Krisztus életét,
ki mint a fán a kínhalál előtt,
most is kitárja értünk szent kezét.
És mondjuk el: e földre értünk jött,
értünk halt meg, s fel értünk támadott!
Fogadjuk hát ma még szívünkbe őt,
nyíljék meg már e büszke sziklabolt!
1962