Két kézzel kaptál a fiúért, hogy ne maradj már
vén lánynak, falu csúfja, de azzal mit se törődtél,
hogy anyukája lehettél volna az áldozatodnak.
Sőt! Kikiáltottad rút képmutatással: „az Úrtól
lett e dolog!” De az évek rácáfoltak e bűnre.
Gyermeket is vállaltál nagy nehezen, hogy a férjed
el ne bocsásson a házasságát megkeserítő
meddő életed ördögi patvarain kiborulva.
S míg a világot megnyergelni akartad a szerzés
és kar’iernek az útján, hűn megimádva a Mammont,
hőn szeretett egykédnek elveszitetted a lelkét.
Annyit szidtad előtte az apját, hogy sikerült őt
ellene hangolnod, haragot plántálva szivébe.
Ámde e fegyvert ellened is fordítja gyakorta.
Nincs egységfront így családban semmilyen ügyben.
Búskomor arccal őrlitek egymást, ölve a békét.
Nem szeret otthon lenni a gyermek, ezért galerikhoz
csatlakozik, hol némi megértés látszata csalja,
s közbe’ megindul a társadalom peremére a züllés
ocsmány, mély mocsarába, s meghalt, még mielőtt élt
volna. Öröm, szerelem csak torz-képekbe’ jelent meg
zsenge szivében. A vallást is nagy képmutatásnak
tartja, csupán a család példája nyomán megitélve.
Értelmetlen az élet, ezért eldobja magától,
így menekülve ki csődtömegéből örökre, ha úgy jön
majd ki a lépéskényszer ijesztő, bús zsarolása.
Az ilyen „elnevelés” ifjúság elleni bűntett”.
S bár a világ törvénye e bűngyökerekre a fejszét
nem csaphatja keményen: a szívbe ki lát bele mindig?
Isten! Igen, Ő tudja e titkos vétkeket és a szülői
szörnyű mulasztások szövevényét. Gondosan őrzi
ős, erkölcsi világrendjét, hogy aki amit vet,
azt learassa, de sokszorosával, és lehetőleg
még evilágon, azonban utána se’ késik a Bíró,
számon kéri az ártatlan vért majd a szülőkön.
Íme a kórkép, mely korképpé tágul, azért, hogy
mind, aki ennyire elrontotta családja jövőjét,
új lehetőséget kínáljon az Úr neki: vallja
meg töredelmes bűnbánattal rossz nevelését,
bűnbe taszító példaadását, és tegye jóvá
mentve, amit még menthet, a többit bízza az Úrra!
Minden erővel változtasson azonban a rosszon!
Kérje a férj, avagy a feleség a bocsánatot egymás
elleni bűneikért egymástól és a gyerektől:
nem kicsinyít le senkit a másik előtt az alázat.
Sőt, ki magát megalázza, az Úr azt megdicsöíti.
„Jöjjetek énhozzám!” – hangzik még újra hivása.
Érdemes újra magadra találnod az Ő közelében:
Kelj fel azonnal! Most ne halaszd el újra a döntést!
1980