Ajtónyitás előtte: jöjj, Uram,
feloldozó bocsánatoddal térj be
szívem legmélyebb, titkos rejtekébe!
Terád bízom már teljesen magam.
Akaratos akaratom tiéd.
Te formáld át, hogy mindig azt tehessem,
amit te tennél, jó Uram, helyemben,
s ne kérdezzem sohase, hogy miért!
Bízzam vakon minden ígéretedben,
hisz ellenségedből fiaddá lettem,
s kegyelmed nékem mindenre elég!
Élek többé nem én, de élsz te bennem,
és érted égő szívem ha elég,
élek tebenned majd a végtelenben.
1996