Kiadta Pilátus Jézust
a gonosz tömegnek,
s hogy megfeszíthessék végre,
Golgotára mentek.
Jobbról, balról két bűnöst is
feszítettek fára,
Jézusét meg is címezték
Pilátus szavára:
„EZ A NÁZÁRETI JÉZUS
A ZSIDÓK KIRÁLYA”
De a zsidók panaszt tettek
eme felírásra:
„Nem jól írattad Pilátus
e többnyelvű táblát,
zsidók királyának csupán
csak ő mondta magát.”
„Amit megírtam, megírtam,
nem változtatom meg!” –
szólt Pilátus. Vitézei
már osztozni kezdtek
Jézus ruháin, köntösét
pedig kisorsolták,
amint róla az Írások
ezt mind megjósolták.
Keresztje alatt meg ott állt
néhány nő és anyja,
a szeretett tanítványa,
kire anyját hagyta:
„Asszony, ímhol a te fiad,
fiú, ímhol anyád!” –
így bízta egymásra őket,
s megfogadták szavát.
„Szomjúhozom” – mondta később
az Írások szerint.
Ecettel itatták, végül
így szólalt meg megint:
„Elvégeztetett!” – s a lelkét
ezzel kilehelte.
De hogy ne maradjon tovább
kereszten a teste,
kérték a zsidók Pilátust,
töresse meg lábát,
s vegyék le a fáról, hogy ott
szombaton ne lássák.
A vitézek csak a latrok
lábát törték össze,
egyikük lándzsáját Jézus
oldalába döfte.
Már halott volt, így a sebből
vér és víz fröccsent ki.
– Így tudott egy hű tanítvány
bizonyságot tenni.
A régi páska-báránynak
nem törték meg csontját,
új Bárányunknak sem, amint
az Írások mondták.
Abban is jövendölések
teljesedhettek be,
hogy felnéznek arra, aki
által volt szegezve.
Egyszerre van azóta Ő
velünk s fenn az égben.
Nézzünk fel rá mi is mindig
minden körülményben!