Cserbenhagyta tudománya
a vakbuzgó klérust,
s Kajafástól Pilátushoz
vitték az Úr Jézust.
Pilátus nyomban kérdezte:
– Mi a vád ellene?
– Ha nem volna gonosztevő,
nem adnánk kezedbe! –
Így feleltek, de Pilátus
csak ravaszul legyint:
– Ítéljétek el hát a ti
törvényetek szerint!
– Amióta Róma az úr
– s éppen ezért jöttünk –,
azóta nekünk nem szabad
senkit sem megölnünk.
*
Pilátus Jézussal beszél
bent a törvényházba’
(vádolói meg kint várták):
– Te vagy a zsidók királya?
– Magad véleményét mondod?
– Nem vagyok én zsidó!
– Tudd meg, az én országom nem
e világból való.
Nem kerültem volna akkor
rossz népem kezébe,
védelmezett volna Atyám
sok ezer vitéze.
Király vagyok, s azért jöttem
egy másik világból,
hogy itt bizonyságot tegyek
én az igazságról.
Ki az igazságból való
hallgat az én szómra.
Pilátus ott hagyta Jézust,
gőggel gúnyolódva.
Kiment a zúgó nép közé,
és – csodák csodája! –
csendet intve, az Úr Jézust
veszi pártfogásba:
– Én semmi bűnt nem találok
benne, de szokástok,
hogy húsvétra egy bűnözőt
szabadon bocsáttok,
legyen ez ő! Akarjátok?
– Nem ezt! Barabbás kell!
S aki itt áll most előttünk
ez, ez vesszen már el!
Így dönt mindig a bűn mellett
a megtévedt ember,
mert az igaz, tiszta élet
neki soha nem kell.
De mi döntsünk Jézus mellett,
ő igazság, élet,
s az ő országába kerül,
ki itt az övé lett!