Pilátus helytartó Jézust
megostoroztatta,
mikor töviskorona volt
s bíbor köntös rajta.
„Üdvözlégy zsidók királya!” –
csúfolták pofozva.
De Pilátus jó szándékkal
újra pártját fogta:
„Értsétek meg, nem találok
én semmi bűnt benne,
nézzetek rá: ím az Ember!”
Lett nagy moraj erre:
„Feszítsd meg Őt! Feszítsd meg Őt!” –
ordították egyre.
„Feszítsétek hát meg ti, én
nem látok bűnt benne!” –
szólt Pilátus, de a zsidók
így beszéltek vissza:
„Halál rá, mert azt hirdette,
ő az Isten Fia!
Ettől Pilátus megijedt,
– Isten Fia volna?
Bevitte a törvényházba,
s újra kihallgatta.
„Honnét való vagy?” – kérdezte,
de Jézus nem felelt. –
„Hatalmam van az életed
és halálod felett!” –
fenyegette meg Pilátus,
ám ő csak ezt mondta:
„Nem lenne, hogyha felülről
nem adatott volna.
Nagyobb bűne van azoknak,
kik kezedbe adtak.”
Egyezett véleményével
ez is Pilátusnak.
Ettől fogva azon volt, hogy
szabadon bocsássa.
„Ha megteszed, nem vagy akkor
a császár barátja,
vidd el, vidd el, feszítsd meg Őt!
nekünk nincs királyunk –
üvöltötték –, a római
császárnak szolgálunk!”
Ne kövessük mi is vakon
mit a tömeg kiált!
Fogadjuk be életünkbe
e szenvedő királyt!
A harag rossz tanácsadó,
ne hallgassunk rája!
Legyen példánk a szelídség
tövises Királya!