Szorongva vártam, nyílik-e az ajtó,
amely mögött karácsony fénye ég.
Apám intő szava nem volt elég:
„Egy percet várj, csupán addig maradj jó!”
Végül bementem, és a sok ajándék
elkápráztatta ámuló szemem,
pedig nem lettem jó azóta sem,
hiába is volt bennem jó a szándék.
Az öröklétbe hol van a bejárat?
Ha nem lelem, örökre meghalok!
Valaki szólt: „Az ajtó én vagyok!”
Jézus volt az, s nem mondott semmi vádat.
Át volt szegezve keze és a lába…
Sebein át vezet az égbe út,
ezek nyitnak nekem örök kaput,
s beléphetek örök karácsonyába!
2001