Karácsonyi versek: 2. Az ajándékozás ünnepe

Látszani is szeret a szeretet, hisz mennyi ajándék
tesz nyomatékot a röpke örömre: ne múljon azonnal!
Mégse marad meg: az emlékek szintjére hanyatlik.

Ámde az Isten ajándékát felfogni se’ képes
emberi ész, s kibeszélni se’ gyarló emberi szókincs,
mert örök életet ad Jézusban az ég Ura nékünk.

Ez teszi ünneppé igazán a karácsonyi áldást,
hisz maradandó fény aranyozza belőle a szürke
köznapokat, feltöltve igével, örömmel, erővel,
s mindazzal, ami nélkül üressé válik az élet.

Aki a legdrágábbat ajándékozta ma nékünk,
hogyne ajándékozna szívéből ővele együtt
minden mást minekünk, s nemcsak míg tart a karácsony,
minden időben, amíg ideköt bennünket a sorsunk.