Urunk utolsó étkezése közben
láb-törlőnek kendőt kötött magára.
kérdőn figyelte minden tanítványa,
amint kezétől víz csobog a csöndben,
s Ő egy lavór mellé térdelve mossa
mindannyiuknak fáradt lábait már.
Péter felugrik: „Ugyan mi lesz itt már?!
Az én lábam te nem mosod meg soha!”
„Nem érted ezt, de majd egyszer megérted.
Hadd moslak meg, különben nincsen semmi
közöd hozzám! Engedd magad szeretni!”
– kérlelte Jézus. Erre Péter ébred:
„Ne csak lábam: kezem, fejem is mosd meg!”
„Azt nem! – mondta Urunk. – A keresztségben
tiszták vagytok, csak ott kell mosni éppen,
hol újra érhet szennye még a bűnnek.
Ha én ilyen példát adtam ma néktek
önzetlenül, bár én vagyok a Mester:
ti se szóval szolgáljatok, de tettel,
egymásnak is, mert nincs egyéni érdek!
Példát adtam: amint én cselekedtem
mindenben ti is azt és úgy tegyétek!
Az én igém nem lehet csak elmélet.
nem nagyobb a tanítvány, mint a Mester!”
1970