Levél lepett meg, hófehér boríték…
szemem szalad sok gyöngybetűs soron.
Ilyen szépet nekem leány nem írt még…
– s oly lassan jöttem rá, nem álmodom.
Minden ízében írójára vall:
csinos kívül, titokzatos belül…
szívembe édes dallamot sugall,
s le sem tagadhatom, hogy már hevül.
Mit ír nekem? Nem is tudom hamar,
de érzem: puszta szó sok színt takar.
S bár van szívembe’ még kis kétkedés,
mint szép szivárvány fellegek megett,
megcsillan már a titkos sejtetés,
a legszebb dal: Szeret! Szeret! Szeret!
1955