Kirobbanó erő feszített ifjú éveimben.
Első kévémet, önmagam, akkor adtam neked:
Beálltam szent szolgálatodba úgy, mint gyermeked,
hogy életemben jó Atyám, te légy mindenben minden.
S mert méltattál is nagy kegyedből néhány tálentumra,
kis verseimből is kalászos kéve köttetett:
„Első kévém”, s a néked szentelt egy-két évtized.
A másodikat fájlalom, hogy csak most, húsz év múlva
tehetem lábaidhoz és a meg nem írtak vádját,
mely annyiszor, mint mulasztási bűnök tőre jár át.
De Jézus érdeméért megbocsátottál nekem.
Ezért, Atyám, „Második kévém” is legyen tiéd.
Hogy büszkén két tálentumnak vegyem, ez nem kísért.
Két kévém egyet tán kitesz. Itt van, nem ástam el.
1997