Bár gonoszok vagytok, mégis kitelik szivetekből
jó adományokat adni örömmel gyermeketeknek.
Mennyivel inkább ád a ti mennyei Édesatyátok
jókat azoknak, akik kérnek buzgón epekedve,
s adja a minden jók forrását, s összesítését:
Mennyivel inkább ád Szentlelket azoknak, akik hőn
és buzgón könyörögnek! Hallja imájukat, adja
önmaga Lelkét, önmaga lényét. Nem irigy Isten,
sőt, szíve vágya, hogy újra hasonlókká legyetek már
Szelleme által Hozzá, hisz ti is ősi örömmel
látjátok, ha hasonlít minden jóban a gyermek
rátok. Előlegező szeretettel a test meg a lélek
dús kenyerét adjátok kérés nélkül is egyre,
hát még, hogyha bizalma könyörgéssé nemesedve
tárul elétek! Azonban mért értékelitek le
önmagatoknál szűkmarkúbbá égi Atyátok?
Nem Vele kell tusakodni, hogy adja Magát szeretettel!
Önmagatokkal a készségért, befogadni a Lelket,
és hálás köszönettel hagyni: röpítsen előre,
szolgáló életre. Ne higgyétek szomorúan,
hogy a „szuper-kegyesek” kapják csak a mennyei Áldást.
Újra hadd álljon elétek a jézusi drága hasonlat:
bár gonoszok vagytok, mégis kitelik szívetekből
jó adományokat adni örömmel gyermeketeknek,
mennyivel inkább néktek mennyei Édesatyátok,
mennyivel inkább ad, mennyivel inkább Ő!
1980