Menyegzőt ültök, ifjú mátkapár, ma.
Ez ünnep ritka nagy öröm tehát.
De Őt illesse érte most a hála,
Aki öröktől van, s Ki áldva áld!
Az Ő akaratából lett az ember
– a nő is –, és a két szív szent frigye,
s hogy ember embertársat úgy szeressen,
mint önmagát, és terhét úgy vigye!
Ha szeretet kötött ma végleg össze,
ez túlmutat e röpke lét felett.
Örök frigy ez egymás között és Közte,
mert ő örök, s mert Ő a szeretet!
Ünnepet ültök, ifjú mátkapár, ma,
de ünnep lesz az éltetek Vele.
S az lesz nagy ünnep majd a Mennybe’, Nála,
hol ott lesz minden hű szerelmese!
E nap kísérje éltetek, mint emlék,
s készüljetek, míg kötve tart a sár,
mert menyegzőtök még egy, még egy lesz még:
a Bárány örök menyegzője vár!
1956