Bár nem tudom még, hogy jövőm mit hozhat,
míg bennem kínnal jajgat a jelen.
Mérlegre tettem mind a jót s a rosszat,
mit sorsom eddig juttatott nekem.
Betegségem keserve arra késztet,
hogy felnagyítsak minden bánatot,
és elfelejtsek minden jót és szépet,
mit jó Atyám oly gazdagon adott.
De könnybe’ fürdő éber éjszakákon
fény gyullad: áldó égi értelem,
s ilyenkor mélyen megalázva látom:
milyen hálátlan volt az életem!
Hisz annyi drága kincsével megáldott,
hogy felsorolni sem lehetne mind,
s mikor vétkeztem, újra megbocsátott,
hogy hű lehessek és hálás megint.
Több jót adott Ő, mint amennyi rosszat,
s utólag még a rossz is jóra vált.
Most már tudom, hogy jövőm bármit hozhat,
el nem némítja hálám himnuszát!
1970