„És felkelvén Jézus, monda néki: Simon, van
valami mondanivalóm néked. És az monda:
Mester, mondjad” (Lukács 7,40).
Úr Jézusom! Emlékszem, nagyon sokszor
volt számomra sok mondanivalód,
de nem akartam még a szent valót,
hogy megszabadítsd lelkem a gonosztól.
Csak azt szerettem volna olykor-olykor,
hogy bennem más ne lássa, csak a jót.
Aztán szavad bús büntetésben szólt,
s most látom csak, hogy áldás volt az ostor.
Most hallom igéd és visszaemlékszem,
túlnőve minden titkos tüzű vészen,
mikor lelkem házadban megpihen:
Élőid közt voltam, mégis halottad,
mert zárva volt igéd előtt szívem,
De most kitárom, s várom:
„Mester, mondjad!”
1957