Ó, hányszor éreztem
e fájó életben,
hogy nem szeret senki!
Azért, mert feledtem
– s én sem tudtam szívből –
másokat szeretni.
…Azért, mert feledtem
Őt is, Ki felettem
él és gondol reám:
szeretetből adta
azt, ki mindig szeret,
az édes, jó anyám.
Ó, igen! Az ember
mind meglátja egyszer,
hogy önzésből szeret,
s hogy senki nem tudja
szeretni – ha rossz is –
édesanyja helyett!
Mi lenne a földön,
ha mindenki önzőn
tudna csak szeretni?
Jaj, mi lenne akkor,
hogyha az anyaszív
nem tudna szeretni?!
1957