„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék
meg a te neved” (Máté 6,9).
Édesatyánk, Te, Aki vagy a mennyben,
hálát adunk, hogy így nevezhetünk
Atyánkká lettél Fiadban nekünk,
Te, régieknek megnevezhetetlen.
S többen lettünk egy testté így lélekben
Fiadban, aki által élhetünk.
Gondviselésed tartja életünk,
szférák ködén túl sejt bennünk a szellem.
Anyag rabságában nem ért az agy,
hogy nem voltál, és nem leszel, TE VAGY,
s hogy nem ismersz határt, időt, teret:
lábzsámolyod a bolygók bús világa,
elámuló lelkem csak azt kiáltja:
„Szenteltessék meg nagy, dicső neved!”
1962