Ne vedd hiába Isten nagy kegyelmét,
hogy önző módon tovább nem adod!
Félő, hogy így magad is elveszíted,
hisz tettek nélkül minden hit halott!
Hiába engedett a nagy Király el
bűnödként tízezer talentumot,
ha száz dénárnyi vétket el nem engedsz.
Mondod tán, ám feledni nem tudod.
Érvénytelenné zúzod életedben
irgalmas Istened bocsánatát.
Ne tékozold el hát a drága áldást,
a nyert kegyelmet mindig add tovább!
Ha törvényként adod tovább kegyelmét,
noha te kegyelemként élted át,
s kiről az Úr a bűn terhét levette,
te raksz reá gyötrő, kemény igát,
hiába vetted akkor ezt a kincset,
a törvény átka rád is visszahat,
s kit gyógyítgatni kéne türelemmel,
az Úr házából végleg elmarad.
Mert mit nem erővel s nem hatalommal
de Lélek által tett veled az Úr,
te szentségeskedő erőszakoddal
rákényszerítetted durván, vadul.
Terád is várt soká az Úr kegyelme,
ne légy türelmetlen te sem tehát!
Benned mutatta meg hosszútűrését
másoknak is vonzó példa gyanánt.
Ne tedd törvénnyé, se törvényszerűvé,
amit s ahogy csak te élhettél át,
hisz számtalan sok módon van hatalma
hazahívni sok tékozló fiát!
Ne szűkítsd hát be Isten bő kegyelmét,
mit legdrágább örökségül hagyott!
Több az, s nagyobb minden hívő hittannál,
minden bűnnél és bűnösnél nagyobb!
1980