Szívem legyőzve, tán feledtelek már,
de még a május néha visszahoz…
Olyan fanyar ma már a régi nektár,
de inni kell, s a szomjas nem haboz.
Inni kell, ha méreg is ma az már,
amely tavaly még édes álma volt…
Ki sem hibás, hogy tél nyomán tavasz jár,
s mint hű kísértet, visszatér a holt?
Előbb idéztelek gyakorta Téged,
aztán kitépve szép emlékedet
szívemből, mely nagyon sokáig vérzett,
tagadtam azt, hogy oly nagyon szeret.
S hiába szállt a sok mocsok Rád, tiszta
vagy nékem újra, édes álmodás!
Ma már hívatlanul jössz újra vissza,
s szerelmem újra-lobbanó parázs!
Elűzlek újra… álomképed elszáll,
és egyre halkabb rezdülést okoz…
szívem legyőzve, tán feledtelek már,
de még a május néha visszahoz…
1955