Azt gondolod, szalmaláng volt
Nálam is, mint nálad,
hogy szívem csak addig lángolt,
viharzón utánad,
amíg szemed azt könnyezte,
hogy örökre szeret,
s annyi fájó, de szép este
voltam együtt Veled?
Hű szerelmem nem szalmatűz,
ellobbanó szikra,
mely csak tespedt unalmat űz,
hanem örök, tiszta!
Bár elhagytál, elfeledtél,
élvezed az éltet,
szeretlek még, s hogy szerettél
ó, köszönöm Néked
1954