Nemrég tipeg e csöpp emberpalánta,
hisz alig ért meg hat telet, nyarat,
azt mondja, óvodás már nem marad,
s most megy büszkén először iskolába!
Kis hátán hőköl nagy iskolatáska,
de mégse görnyed ő e súly alatt,
örömrepesve fürgén elszalad,
s tulajdonképpen ő a táska lába.
Utánanézek, százszor is megáldva:
csak hadd vigye tudása szomja, szárnya!
Mert így lehet csak valaki belőle!
Tanulni, tudni bármennyit szabad.
Mit megtanul, nem vétetik el tőle,
s hadd gyűjtse azt is majd, mi megmarad…!
1979