Sokáig kerestem
szavakat e vershez.
„Szép” gondolatokat
arra számítva, hogy
úgy sokkal meghatóbb,
s talán sokkal szebb lesz.
Ó, de nem találtam!
Így elmondom Neked
néhány keresetlen
szürke, szegény szóval,
hogy a fiad szeret.
Szeret. Bár ezt sokszor
hazudtolta tette.
Szeret, mert Istenként
Te előbb szeretted,
csak ezt elfeledte.
S elfeledte Istent…
Jaj, mert el akarta…!
„Szeresd apád, anyád…!”
– Feledte, hogy így szólt
drága szent parancsa.
De most megértette,
hogy Ő adott Téged,
s dolgos kezed által
hajlékot, ahol még
nem látott szükséget;
hogy Te vagy a földön
a legnagyobb kincsem!
Drága jó Apukám,
Kedves Édesapám,
áldjon meg az Isten!
1956