Nincsen időm! – mondod, figyelembe se véve a kérést,
zárod a témát, még mielőtt tudatodba beérne,
észre se véve: hazugság volt, amit így odaböktél.
Hisz jut időd tévére, piacra, telítve a fodrász,
sorban is állsz, ahol olcsóbb áru kínálja magát, és
hobbyd is élvez időt ama „nincs”-ből, amit panasz árja
próbál teljesen eltüntetni, okot produkálva
minden ürügyből.
Időd mindenre telik, ha az érdek,
a magad érdeke úgy kívánja. Mi érdekel, arra
csak kiszorítod az órákat, napokat; heteket sem
sajnálsz érte, pedig meglásd, nem lesz maradandó.
ARRA nincsen időm! Ezt tedd hozzá becsülettel,
mert nem is érdekel úgy igazán, amit Isten ajánl fel.
Márpedig ennél fontosabb érdeke nincs a világon
senkinek, érd fel: végtelen életidőt ad az Isten,
az örök élet előlege már a tiéd lehet itt is,
már a halálod előtt is boldoggá avat ezzel!
1995