1
Azt vetted el, mit legjobban szerettem,
s mit annyi ifjú legjobban szeret:
legdrágább álmaim, mert büszke lelkem
ezeknek élt csupán Igéd helyett,
bár mindenkit megtévesztett a látszat.
S ó, hány léleknek ez a gyilkosa,
kúszván Feléd alattomos alázat,
szavak dicsérnek csak, tettek soha!
Vagy földi lényt dicsér nevedbe’ dal
s ó, hányszor ennek énekel, szaval!
Nem tudtam annál én nagyobb hatalmat,
mint amit vágyak szenvedélye ad,
jobban szerettem Nálad, s elragadtad,
mert Nálad jobban semmit nem szabad.
2
Mert Nálad jobban semmit nem szabad
szeretni, ó, ezért sújtotta porba
kezed kemény szívem, meg is szakadt,
mikor ledőlt vak Bábelének tornya.
Így szóltál: amit legjobban szeretsz,
az a te istened, te bűnös ember,
s nem az, kitől ott áll a szent kereszt,
amazt imádod ím, csalárd szíveddel.
A pénz, „Szerelmed” vagy a csöppnyi gyermek,
mind láthatatlan bűn-béklyóba vernek:
idegen isteneknek áldozol,
bálványt imádsz te bennük önfeledten.
De mindezzel, Uram, te dolgozol,
eszköz lehet a próbához kezedben!
3
Eszköz lehet a próbához kezedben
minden, hogy megtarts engem Istenem!
De mégis, hányszor, hányszor elfeledtem,
hogy Nélküled mindenből bűn terem.
Mert jóllehet, hogy Téged áld a forma,
de mindig másé már a tartalom,
s így észrevétlen bűn csíráit hordja
még akkor is, ha Igéd hallgatom.
Égess ki hát szívemből minden álmot,
amit Szentlelked lángja meg nem áldott,
és add, hogy Igéd mérje véges hosszát
bús éltemnek, vigasztaló szavad.
Uram, tedd méltóvá szívem Tehozzád,
hogy megdicsőítsd véle Önmagad!
4
Hogy megdicsőítsd véle önmagad,
jó Istenem, te olts szívembe vágyat,
mely meg nem alkuvón Feléd halad,
s amely belőlem másra is kiárad,
azáltal is, hogy másokat tanácsol
mint fájó, ám áldott tapasztalat:
minden világi vágy keresztet ácsol,
s csak roskadunk sok titkos bűn alatt.
Te sem tudod, mi leggyöngébb tebenned,
ne mondd, hogy életed te már letetted,
nem érdekel se’ pénz, se’ nagy vagyon!
Nem ott fog megpróbálni, hol megedzett,
de ott, hol váratlanul ér nagyon,
hol leggyengébb a szív, legjobban reszket.
5
Hol leggyengébb a szív, legjobban reszket,
ott sújtod porba próbáiddal, ó,
megmutatod, hogy minden kárba veszhet
mi nem szerinted szép és drága jó.
Ma már tudom, Te más mértékkel méred
a jót s a rosszat, mint mi emberek:
szívünknek minden álmát számon kéred:
ügyed vajon hogy szolgálták ezek?
Bálványokat teremtő álmodások!
Sok ifjú élet értetek a zálog,
ezért csak önmagáért él, nem Érted.
Hiába harsog ébredést a Szó,
sok ember csak halálba hullva ébred
csak ott hasít belé a bús való!
6
Csak ott hasít belé a bús való
a szívbe, hol ha bánat éri, vérzik,
s igen tud fájni. Mégis biztató,
mert szent világossága visz a célig.
Uram, máshol hiába ért kezed:
szabdalhatott sok orvos tiszta kése,
nem tisztított, szívem csak vétkezett,
s hogy így figyelmeztetsz, nem vettem észre.
Azt sem: kit adtál, el is veheted,
s hogy tőled nyertem újra életet,
mikor lelkemnek nem volt otthona.
Váltságomat Uram Te megszerezted,
s hol nem felejtem el soha, soha,
ott égeted belém fájó kereszted.
7
Ott égeted belém fájó kereszted,
hol vért virágzik egy új Golgota.
Ó, szívem, hányszor épp az volt a veszted,
hogy nem tépett meg bűnöd ostora!
Jézus szíved sokszor hiába kérte,
s midőn elvette, kit nem érdemelsz,
hogy küzdöttél harcolva újra érte,
mert azt hitted vakon, hogy érdemes,
és azt remélted: hogy te visszaszerzed,
kit egykor ő adott, de most meg elvett.
Nem változik, mit néked üdvre rendelt.
Fogadd hálával hát, ha rossz, ha jó!
Így testesül meg majd az Ige benned,
mert így lehet csak élő és ható!
8
Mert így lehet csak élő és ható
bizonyságtétel földi, röpke éltem,
próbák tüzében el nem hamvadó
hitem, ha tudom, Jézusomnak éltem.
Te is gondold meg, ember, érdemes
egy élten át perelni úgy a léttel,
hogy néhány év után, ha vége lesz,
csak egy rideg, sötét gödörbe érsz el?
Ha nincs tovább, csak ennyi élted bére,
egy élet küszködése ennyit ér-e?
Nem lelhet végcélt testben senki se’,
pedig legtöbben csak testben keresnek.
Bocsásd meg Jézusom, hogy ennyire
szörnyű adósa voltam én, a testnek!
9
Szörnyű adósa voltam én a testnek,
és lelkem észrevétlen éhezett,
mint belől a férgek falta gyermek.
A testért éltem lelki életet.
S bevallani önmagamnak se mertem,
de tűzbe tett Uramnak szent keze:
saját szívem kínzó tüzébe estem,
mely poklommá lett vágyam törte le.
Isten szolgálatának vágya éledt
bennem, s elengedett vétkem nem éget,
sőt megvilágít egy új értelem:
Uram, a tervek Nélküled csak tervek,
hisz végig nézve bűnös éltemen:
a csalódások hányszor tönkrevertek!
10
A csalódások hányszor tönkrevertek,
s Uram Te vigasztaltál újra meg.
Hányszor ígértem: új életbe kezdek!
Most ez szívemben egy-egy csúnya heg.
Mert sok ígéretem üres maradt csak,
és megcsúfolt a sok fogadkozás:
végére érve egy-egy fájó harcnak,
kihunyt a Néked pislogó parázs.
Péterként többé nem fogadkozom,
de tört szívem, Uram, eléd hozom,
tudom, csak véled járhatom utad.
Belőlem hányszor hiányzott a hála,
s aludt ki már a lelki öntudat,
míg megmutattad, hogy minden hiába!
11
Míg megmutattad, hogy minden hiába,
hányszor tanultam önnön káromon,
s míg szívem nem volt csak Neked kitárva,
jaj, hányszor ért a kínzó fájdalom!
Most sírok csak bűnbánó könnyeket,
csak most először összetört szívemből,
most érzem csak, hogy Jézus hogy szeret,
midőn az emberek szerelme megdőlt.
Mikor fájó sebem a sírba vont,
Jézus elébem állt és átkarolt,
pedig szívét hányszor keresztre vertem!
Hirdesse hát minden tettem, szavam,
hogy Jézusom, Te élsz az életemben,
Benned lehet csak élni boldogan!
12
Benned lehet csak élni boldogan!
mert nincs szeretet más e bűnös földön
csak a Tiéd, és nincs is több olyan,
hisz minden ember vágya puszta ösztön,
ha nem itatja át egy égi cél,
s biztos mulandó lesz a lángja mindig,
melyet Lelked hatalma nem kísér,
s mely nem szolgáló lelkülettől izzik.
Úr Jézusom, adj oly szerelmet nékem,
mely úgy dicsér, mint csillagok az égen
vagy mint a nap: némán, de fényesen!
Azt kérjem Tőled mindig hő imámba’,
amit megadni jónak látsz nekem,
hitemnek többé nem lesz semmi gátja.
13
Hitemnek többé nem lesz semmi gátja,
ha mától hagyok mindent rád, Uram
nem úgy, mint rég, a Bibliát bírálva,
csak ezt vagy azt: ma mindent boldogan.
Ha kérek bármit bűneimet bánva,
kegyelmet, csak kegyelmet kérhetek,
s hogy imáimban több legyen a hála
a kérésnél, mert sokszor tévedek.
Csak lelki dolgot kérjek, hűn keresve
Országodat, nem gondolván a testre,
s mindent megadsz, Igédben így ígérted.
Új életem többé nem céltalan,
de hogy mindig mindent tehessek Érted,
segíts legyőznöm Jézus, önmagam!
14
Segíts legyőznöm Jézus, önmagam,
mert elbukom iszonytató tusámba’,
óemberem feltámad untalan,
s meg-megtörik imáim gyenge szárnya!
„A lélek kész, a test erőtelen…”
Mert ráborul a régi bűnök árnya.
de kelts fel ó, Uram, Te győzz velem!
Készen vagyok parancsaidra várva.
Ó, hála, hogy ily nagykegyelmű voltál,
és szent tüzeddel így elindítottál
tövist virágzó, ám dicső úton!
Hogy győzhessen első lépése bennem
Lelked szerelmének hű Jézusom,
azt vetted el, mit legjobban szerettem.
15
Azt vetted el, mit legjobban szerettem,
mert Nálad jobban semmit nem szabad.
Eszköz lehet a próbához kezedben,
hogy megdicsőítsd véle önmagad.
Hol leggyengébb a szív, legjobban reszket,
csak ott hasít belé a bús való,
ott égeted belém fájó kereszted,
mert így lehet csak élő és ható.
Szörnyű adósa voltam én a testnek…
A csalódások hányszor tönkre vertek,
míg megmutattad, hogy minden hiába,
Benned lehet csak élni boldogan!
Hitemnek többé nem lesz semmi gátja:
Segíts legyőznöm Jézus önmagam!
1956