Két iszonyú nagy háború emlékének a súlya
s Auschwitztól Hirosimáig remegő nyomorának
roppant terhe megölte az emberiségben az Isten
irgalmába vetett hitet, ámde ma mégis előtör,
mint a sötét felhők közül a nap örök ragyogása.
Mert megelőző szent szeretettel ölelte csodásan,
és öleli ma is át e világot a végtelen Isten.
Lényege a szeretet. Oka nincs. Nem az emberi érdem.
Még mielőtt a világ őskezdete benne valósult,
Szent Fia áldozatát beleszerkesztette a tervbe,
abba az isteni nagy végzésbe, mely üdvözülésre
szánta az embert, boldog öröklét birtokosává.
S hosszan tűr a világért, mert nem akarja a vesztét.
Drága szerelme előlegez újra meg újra kegyelmet.
Így szeret Isten előlegező szeretettel. A példát
Ő állítja eléd. Te se várd el: mindig a másik
kezdje a jót veled el, hanem add oda önmagad érte
Tőle tanult megelőző mozdulatával a szívnek.
Szenved az ős-Szeretet bűnünk sokasága miatt, hisz
azt a szabadságot, mit az ember Tőle kapott meg,
felhasználta, de rosszra a kezdeti bűnbeeséssel.
Ó, hogy fájt ez az Úrnak! Válasza mégsem a bosszú,
sőt egy ígéret: Megváltót fog küldeni hozzánk.
S adta nekünk Őbenne magát, hogy fájva szeressen,
földi keservre cserélve dicső örömét az egeknek:
élete kezdete istálló, és vége bitófa.
Közben, amíg itt élt e gonosz nemzet közepette,
napról napra gyötörte igaz lelkét szeretetből,
elszenvedve övéinek is minden tagadását.
Végül a bűn iszonyú zsoldját vállalva magára,
ment szeretetből kínt sokasító szörnyű halálba.
Ó, rárezdül-e fásult lelked ez égi titokra?
Ez áldotta erővel a mártírok millióit,
ez vértez fel téged is áldozatos szeretetre.
Mert ahol ez nincs, nincs szeretet se’, csupán színes önzés.
A szeretet nagyságát mindig az áldozat adja!
És ez az isteni nagy szeretet, mely tartja e földet,
víg lakodalmas öröm ugyanakkor. A betle’mi égen
nem gyászének bánata búg az angyali karban:
boldog örömnek a himnusza harsan, imádva az Istent.
Tudta a mennyei nép sokasága a szent Fiú sorsát,
mégsem akadt el a földi utak keserű mocsaránál,
hitt a csodás szabadítás végsikerében is akkor.
S míg itt járt a világban Jézus, az isteni küldött,
mindaz, amit mondott vagy tett, a nyitott szívű embert
szent vigalomra ragadta: királyi uralma ím eljött
az örök Istennek e világra, hogy általa éljen.
Nyílik a vak szeme, és a süket füle hallja a jó hírt;
szökken a sánta, a béna; a bűnbe-bukott is elölről
kezdheti rontott élete útját „új születéssel”;
gyógyul az aszkóros beteg és a tudathasadásos;
Lelke elől menekülnek az ördögök, és a halál is
meghátrál, végső veresége tudott dolog immár.
S mindez a sok csodajel, mit az Úr bemutat Messiásként
záloga itt a dicső örök élet örök örömének.
Hirdesd hát te is ezt az örömhírt boldog örömmel,
mint akinek jelenébe világít ez égi jövendő;
mint aki látja előre az Úrnak örök diadalmát;
s mint aki máris hallja a sáfársága jutalmát:
„Jól van jó és hű szolgám. Kevesen voltál hű,
sokra bízatsz ezután, menj hát be Urad örömébe!”
1977