„Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea
között haladt át. Amint beért egy faluba, szembe
jött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és
kiáltozva kérték: ‘Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!’
Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: ‘menjetek
el, mutassátok meg magatokat a papoknak!’ És míg
odaértek, megtisztultak” (Lukács '317,11-14).
Halálra ítélt állapotban élünk
mindnyájan itt e földön, emberek.
Tovább szeretnénk élni, s nem lehet.
Biztos léptekkel jön a halál értünk.
Maga az élet legnagyobb szükségünk.
E szükséget ki elégíti meg?
Ki adhat életet mindenkinek?
Aki sajátját áldozta fel értünk.
Siessünk Hozzá, hogy találkozhassunk
Vele, mi véges élet rabjai,
fussunk, amint eddig másért futottunk!
Bennünket csak Ő tud megtartani,
Induljunk hát, mások bármit beszélnek,
s menet közben lesz a halálból Élet!