„Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik
távol megálltak, és kiáltozva kérték: ‘Jézus, Mester, könyörülj
rajtunk!’ Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: ‘Menjetek
el, mutassátok meg magatokat a papoknak!’ És amíg odaértek,
megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult,
visszatért, és hangosan dicsőítette az Istent. Arcra borult Jézus
lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Jézus
ekkor így szólt: ‘Nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi
kilenc?’” (Lukács 17,12-17).
A gyógyulást mindnyájan hogy keresték!
A Gyógyítót csak egy, a többi nem.
Meggyógyultak pedig mind a tizen.
A hálátlanság ím tömegjelenség!
A halál hatalmából kiszakítva,
az embereknek tized része sem
tud hálás lenni érte, képtelen
felmérni, hogy minden hálára hívja.
Pedig a többség Tőle nyert élettel
kap haladékot a halállal szemben:
legyen alkalma a találkozásra
Krisztussal, Ki feltámadás és Élet.
Mindent Ő ad, nemcsak az egészséget.
Méltó tehát, hogy áldja őt a hála!