Egy tanítvány is ellensége volt már…
Sötét drapériát dobott az Éj
az alvilágból. Gyilkos szenvedély
feszült a légben. Ám a régi zsoltár
időszerűvé teljesült: ím asztalt
terít nekem az Úr, és ad erőt
szorongó ellenségeim előtt.
Jó pásztorsága most ezzel vigasztal.
Így ült utolsó étkezéshez értünk
a bárányhoz a Bárány-áldozat,
hogy míg kint kavarog a kárhozat,
addig mi Benne, bent s Belőle éljünk.
Vendéglátó itt nem lehet, csak vendég,
kit Ő most asztaltársává avat,
s hálából szolgálatra lesz szabad,
mert erre áldja őt az új szövetség.
1980