Földrengés vagy bombatalálat után hogyan indul
újra az építés? Ugye bontani kell a romot, de
meddig? Amíg a szilárd fundámentumra találnak.
Így lett Péterben romhalmazzá a reménység
Mestere csúf vereségét látva, de szégyen is ölte
gyáva szívét tagadása miatt. S most újra csodásan
itt van az Úr új testben, a lelke azonban a régi.
„Megkeseredve cibáltad a hálót nélkülem – így szól –,
lásd Simon, elhagytál, de ma itt vagyok újra teérted.”
Emlékek raja ébred a váratlan csoda láttán:
nincs idejétmúlt elhivatás! De ha kérdezi Jézus,
megvan-e még az alapja: „Szeretsz-e te jobban ezeknél;
összeomolt hűséged alatt van-e még valamicske
abból a hű szeretetből, amit neked adtam a múltban;
halk igenedben igen halvány szeretet szava szól csak.
Bontom a rút romokat benned, keresem, mi maradt meg,
amire építenem lehet újra az elhivatásod.
Romtakarításként ismétlem a lényegi kérdést:
nem jobban, mint más, de szeretsz-e valóban, amint én?”
„Emberként tudlak csak bukdácsolva szeretni.
Csak te tudod, Rabbóni, de én nem, hogy hanyadán áll
összekuszált érzése szívemnek, nem tudom én már,
nem tudok erre felelni, de kérdezem újra magamtól:
hát te szeretsz-e, amint vagyok, így elesett nyomorultan?”
Hogyne szeretnélek – szólal meg bennem a válasz,
s felmagasul tudatom mélyén a kereszt feleletként,
róla felém oly boldogan árad a szent bizonyosság.
Megbízatása is ezt bizonyítja, szeret, íme így szól:
„Őrizd hát juhaim, ha szeretsz, ezzel bizonyítva,
hogy ne kövesd Káin közönyét soha, mert felelős vagy
mindig a többiekért, önzetlenül adva a szíved.”
Másként is megszólal a kérdés tőled, Uram: „Mondd,
támad-e visszhang benned, szeretetemre?” – „Szeretlek,
ámde segíts szeretetlenségemen égi Királyom!
Mert szeretek áldó közeledben időzni ugyan, de
az én szeretetemnek csak a tiéd az alapja.
S mi az enyém a tiédhez képest, mily suta árnyék!
Szabad-e ezt szeretetnek mondani könnyű szavakkal?
Megvallom, követésedben már csődbe jutottam,
szívem azonban csak a tiéd volt, s hadd legyen újra!
Tedd te alappá ezt a kicsiny szeretetmaradékot,
s építsd rá missziódat, mely soha meg ne inogjon!
Áldj meg erőddel! Így ha követlek, győzelem útja
lesz számomra hű követésed e földi világban,
és ama másikban szívedre ölelsz Te örökre!
1979