Mit embertársad ellen vétkezel te,
azt véle tán mind jóváteheted;
de van, mi sokszor semmiségnek látszó,
és jóvátenni többé nem lehet!
Bűnét megbánva, felkeresi egyszer
egy pletykás asszony lelkipásztorát,
tanácsot kérni: hogy tehetné jóvá
a sok hamis hír végtelen sorát!
„Vegyen magához, kedvesem, egy párnát,
s a megbántottak küszöbére mind
tegyen belőle egy-egy tollat, aztán
nagyon kérem, hogy jöjjön el megint!”
…Furcsa tanács…De nénink megfogadja,
s úgy jár, ahogy közülünk járna sok,
ha osztaná a tollat házról házra,
hogy kiürül a degesz párnatok.
„Megtettem – szól a papnak –, rendben van hát?”
– S dicséretet remélve rátekint…
„Sajnos még nincs…Ez volt a könnyebb része.
Most menjen el, és szedje össze mind!”
Nagy-nagy sokára visszamegy az asszony,
s kezében az üres ciha beszél:
„Kerestem, testvér, ó, de mindhiába,
a tollakat elfújta már a szél…”
Mit embertársad ellen vétkezel te,
Azt véle tán mind jóváteheted,
de van, mi sokszor semmiségnek látszó,
és jóvátenni többé nem lehet…!
1956