Emléked már halott, de visszajár
tavasz szelével és hívatlanul,
pedig nem tudlak úgy szeretni már,
mint mikor zord tél tombolt vadul.
Eljössz tavasz virágos éjjelén
– lelkem bódítja édes illatár –,
úgy érzem hívó hangod szól felém,
mely minden éjjel vissza-visszajár.
Te voltál álmom éjem és napom,
s csalódtam Benned. Ó, ez fáj nagyon,
és fájni fog örökké énnekem:
jöhet szép ősz, zord tél, tavasz vagy nyár,
mert én magamtól el nem űzhetem
emléked, mely halott, de visszajár…
1954