Nézd csak a föld háláját, hogyha törődsz vele, egyre
hűbb dajkájává lesz annak, amit belevetsz, és
termi a sokszorosát szaporán, önkéntes örömmel.
S nézd a növényt, hogy meghálálja, amit belefektetsz,
gazdagon adja gyümölcseit újra meg újra vidáman.
Jószágod se marad soha gondviselésed adósa,
adja a legjobbat, legtöbbet, mind, amit adhat.
Hát a te hálád, ember, mennyi azért, amit Isten
ad neked áldásként oly roppant bőkezűséggel?
Minden ajándék tőle özönlik, azonban a legtöbb,
szent Fia élete. Ó, mily döbbenetes beruházás!
Ekkora értéket nem adott soha semmibe senki!
És csak azért, hogy az ember az Isten képe lehessen
újra, amint volt: bűntelen és örök életű gyermek.
Eszmélj, földi meg égi ajándékok sora láttán!
Visszasugárzik-e hódolatodban a hála az égre?
Termi-e mindezekért az élted a hála gyümölcsét?
Könnyelmű feledékenységeid ellen a Lélek
rámutat Isten jóságára azért, hogy örökre
hálaadásban légy a teremtés szép koronája!
1979