„Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta. Élt ott
egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő
volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de
kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.
Ezért előrefutott, és felmászott egy vadfügefára,
hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.”
(Lukács 19,1-4)
Nemcsak kiváncsiságból ment a fára,
sóvárgó szükség szomjúsága fáj
szivében. Mondhatatlan bús hiány
emészti. Pénze van, de nincs barátja.
Célját vesztette benne már az élet.
Ez jelzi, hogy maga is elveszett,
halálra ítélt, mint a kiesett
madárfióka, kit nem véd a fészek,
nem védi Isten áldott közelsége.
Mert önmagával való közösségre
teremtett Ő. S ki Tőle messze tévedt,
halott. De örök életet adott
nekünk az Isten. Ám e drága Élet
Fiában van. Tehát már nem halott,
ki elfogadta Őt: megtartatott!
1984