„Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén,
nem láthatta a sokaságtól. Ezért előre futott, és felmászott
egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie”
(Lukács19,3-4).
Nincs nyugta addig, míg meg nem találja
Kiről már annyi jó hír érkezett,
Ki senkit nem múltjából méreget.
„Látnom kell Őt! Fel hát a fügefára!”
Ne fedje Őt el semmi sokasága,
se testi kín, se lelki gyötrelem
– hol keserűség gyökere terem –,
se észokok sok-sok ellentmondása!
Fölülemelkedett. Kövesd e példát!
Fölülemelkedett, s elérte célját,
találkozott Vele. Ma is lehet,
„hol ketten-hárman Benne együtt vannak.”
„Ki titeket hallgat, az engem hallgat… –
mondotta Ő – én véletek leszek…”
1984